Feltámadunk!: október 2008

Ott és ahol ezek a lassan a felismerhetetlenségig fakuló képek készültek, a fényképezés még nem volt a mindennapok rendjébe simuló, szinte észrevétlen gyakorlat. Ahogy a kamerába néző emberek öltözékéből, tekintetéből, pózaiból sejthető, a fényképezés önmagában is esemény volt, s leggyakrabban jeles alkalmakhoz kapcsolódott. A pillanatot megörökíteni vágyó portrék alanyai feltehetőleg nem gondoltak arra, hogy porcelánra másolva majd e képek válnak múló földi létük legnyilvánosabb, s talán leghosszabb ideig fennmaradó képi dokumentumaivá.

E blog ezeket a különleges képeket és arcokat megőrizni kívánó archívum, s egyben az elveszett töredék-másodpercek a világára nyíló ablak.